Bizonyára él a környezetedben egy idősebb, tapasztaltabb kereskedő vagy kisiparos. Olyan régi vágású fajta, aki harminc éve bútorban vagy rövidáruban utazik. Kérdezd meg tőle, hogy ki a legjobb vevője? Azt lesz a válasza, hogy X. Y., mert már huszonöt éve nála vásárol. Ő a törzsvevő, aki már hosszú évek óta kedvezménnyel kapja meg az árut, mégis rajta keresett a legtöbbet, mert neki nem volt szüksége hirdetésre vagy reklámra azért, hogy bejöjjön a boltba. Jött magától. Ingyen.
Érdemes-e adni egy turisztikai szolgáltatás árából tíz százalék kedvezményt azért, ha a kedvezménnyel illetett család ezután minden évben meglátogatja a fesztiválodat, eljön a fogadódba vagy elkölt belépővel együtt tízezer forintot a városod strandján? Szerintem igen.
Megér-e tíz százalék kedvezményt az, ha megtudod, hogy a városlakókon kívül kik, milyen településekről járnék még strandolni hozzátok? Vagyis hol, milyen városokban érdemes még hirdetni és merre nem? Nagy áldozat-e tíz százalék kedvezmény azért, ha megtudod, hogy az országos médiában hirdetett rendezvényedre honnan érkeztek, mit vásároltak, mennyi ideig voltak a városodban, milyen minőségű szállást vettek igénybe szombat éjszaka?
Akinek kártyát adsz a kezébe, az a törzsvevőd lesz. Többé szinte nem kell rá költened, hogy ő költsön nálad. Bónuszként információkat ad, ami ma a nagyon nagy kincs. Az információ jövőbeli hasznos és értelmes munkád alapja, a településed, térséged jövője. Ez megér tíz százalékot? Szerintem igen!
